Tavaszias idővel közelgett a Karácsony. Az enyhe idő miatt sokan a közeli erdőbe mentek beszerezni a fenyőfát.
de még ébren találták a medvéket,mert azitték tavaz van,és vége a téli álomnak, így hát óvatosan haladtak a jókedvűen falatozó mackók mellett, hogy teljesítsék eredeti céljukat. de arra nem gondoltak, hogy nemcsak a mackók vannak itt, hanem a vadőrök is, akik nem szeretik ha tőlük szerzik be a fenyőfákat
- Áljanak csak meg! - kiáltotta az egyik vadőr, miközben előrántotta..... a zsebkendőjét és kifújta az orrát, mert szegény nagyon megfázott ebben a változékony időben.
társa fórró teával kinálta,és fejébe húzta az usankát...
"mintha embereket láttam volna erre" szólt társának miután az megitta a forró teát
- Ne képzelödj,ilyen tavaszi sárba ki járna kint? - legyintett, majd hátraarcal elindult visszafelé, társa követte. A jelentet a "fenyős" csapat egy bokorból nézte végig.....
mig nem az egyikőjük nagyott tüsszentett,s elkáromkodta magát
a fene essen bele, már fenyőfát sem lehet szerezni, mint a régi szép időkben
haggyuk-szólt a társa és elmentek,hagyták élni a természetet..
hazafele vásároltak egy olcsó műfenyőt "ezzel is szép lesz a karácsony" biztatták egymást
Hazaérve vették észre hogy a fenyőnak nincsenek tűlevelei, -de legalább olcsó volt - morfondírozták.