Netlinkek

 Elfelejtett Jelszó
 Regisztrálok
Megtekintve: 20|Válasz: 1

Kártyavárként omolhat össze a civilizáció

[Cím másolása megosztáshoz]

1850

Téma

410K

Válasz

610K

Pont

Elérhetetlen

Rank: 10Rank: 10Rank: 10

Pont
62126

Aktív tagBulvár I

  • Kapott 14 köszi
  • Adott 647 köszi
Elküldve 2019-11-5 02:15:14 | Mindent mutat |Olvasó mód

Lázas semmittevésben van a világ, ezerszám tartanak hiábavaló konferenciákat, a hatásuk azonban nulla – kissé fura ezt éppen egy konferencia bevezető előadásában hallani, de a klímaválság már csak ilyen ellentmondásos dolog. Miközben egyértelmű tudományos konszenzus van az ember által okozott éghajlatváltozásról, és a következő évtizedekre vonatkozó előrejelzések egyre borúsabbak, a klímaügy körül a média tele van álvitákkal, hömpölyögnek a tudományos evidenciákat relativizáló álmegoldások, egyszerre túl sok és túl kevés információ kering az utóbbi egy-két évben berobbanó témáról.
                        Erről persze legkevésbé a konferenciák tehetnek, és azokon a hasonló alkalmakon, amiken az utóbbi időben részt vettem, úgy tűnt, nagyon is szükség van még az alapszintű tájékoztatásra is. A „lázas semmittevés” diagnózisát most csütörtökön Vida Gábor biológus állította fel annak kapcsán, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás a szólamok ellenére egyelőre nem hogy nem csökkent, még növekszik is évről-évre. „A gazdasági növekedés közben a Föld fikarcnyit nem nő, a természet bajban van. A bioszféra 10 millió éves távlatban regenerálja magát, de az embernek nincs ennyi ideje” – mondta a felelős értelmiségnek a Széchenyi-díjas akadémikus.
A Felelős Értelmiség annak az egyelőre lazán szerveződő csoportosulásnak a neve, amelyik idén júniusban tartotta az első nagyobb eseményét: akkor az Európai Unióról beszéltek, de már akkor felmerült, hogy idővel ezen a bázison politikai mozgalom is szerveződhet. A kezdeményező Pálinkás József (volt MTA-elnök és egykori kvázi tudományos miniszter) most újra beszélt egy Válasz-interjúban politikai visszatérésének lehetőségéről: ez leginkább az Orbán-rendszerrel szemben kritikus, konzervatív-liberális irány lenne, és zömében ez a meghatározottság jellemezheti a Felelős Értelmiség körét is.
                        
                        A klímaváltozás itt és most történik, nem valamikor a távoli jövőben
                        
                        – mondta klímakonferenciájuk felvezetőjében Pálinkás, és arról beszélt, hogy ezt a teljes társadalompolitikának figyelembe kell vennie, minden egyes szakpolitikának. „Ezekben a kérdésekben közös álláspontot kell kialakítani akkor is, ha egyébként vannak politikai és ízlésbeli különbségek” – fogalmazott az Orbánékkal a 2018-as választás után szakító tudománypolitikus.
                                                                        Pálinkás JózsefFotó: Csomor Ádám / Index


                        
                        A Forró Föld felé                        A konferencián egyszerre volt szó a klímaváltozásról és annak hatásairól természet- és társadalomtudományi, politikai szempontból, és Vida Gábor nem óvatoskodott, amikor lefestette a kilátásokat. „A különálló tényezők a globális rendszerben egymást felerősítve, hirtelen nem várt változásokon keresztül egy katasztrófa lehetőségét vázolják. Nagy az esélye, hogy a pleisztocénból átléptünk egy másik, a „forró Föld” ciklusba.” Ebben olyan tartományba emelkedhet a hőmérséklet, aminek az egész emberiség nem képes elviselni a hatásait. Vida azt hangsúlyozta, hogy emberi hatás nélkül most éppen egy jégkorszak felé kellene haladnunk, ehelyett a szén-dioxid-szint olyan mértékű, amire nem volt példa egymillió éve.
                        
                        A legrosszabb forgatókönyvek szerint elérhetjük az eocén szintjét, amikor az Antarktiszon erdők, Grönlandon pedig pálmák nőttek, és mivel nem volt jég, sokkal magasabb volt a tengerszint.
                        
                        A biológus szerint most még kiugorhatnánk, „a forró Föld állapot” még elkerülhető lenne, de a mostani gazdasági rendszerben nincs megoldás, csak látszatmegoldások. „Bár fenntartható fejlődésről beszélnek, a világ mai állapota fenntarthatatlan.”
                        Mad Max a kártyavárban                        „Egyszerűen nem tudjuk megállítani a klímaváltozást, még lassítani sem eléggé, csak tompítani a hatásokat” – kezdte a háttérben egy tűzgolyóként lángoló földgolyó képével Szathmáry Eörs, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának vezetője, aki szerint a klímaváltozással összefüggésben megjelenő új betegségekről kellene sokkal többet beszélni, és így is tett: régi betegségek feltámadása, új helyeket elfoglaló kórokozók, vízzel, étellel, levegővel, szexszel, lényegében mindenhonnan és minden módon terjedő patogének.
                                                                        Szathmáry EörsFotó: Csomor Ádám / Index


                        
                        Az egyetlen relatíve jó hír, hogy prognózisa szerint legalább nem egy Androméda-törzs típusú, hirtelen beütő, mindent letaroló fertőzés végez majd velünk, inkább sok, relatíve kisebb hatású betegségre kell felkészülni. Erre szolgálna az a Stockholm-protokoll, ami Szathmáry szerint egymilliárd euróból már érdemi eredményeket mutathatna fel az új kórokozókkal szembeni harcban.
                        
                        Nem a bioszféra van általában veszélyben, és nem is a Homo Sapiens, mint faj, hanem a technológiai civilizáció, ami viszont olyan könnyen összeomolhat, mint a kártyavár.
                        
                        A nem túl szívderítő előrejelzés szerint 2050 körül várható, hogy az emberi populáció elég rövid idő alatt megfeleződik, magyarul több milliárd ember fog meghalni. „A városok, ahol addigra a világnépesség 70 százaléka lakik majd, különösen veszélyeztetettek. Ha nagy baj van, egy nagyvárosban egy hét alatt kezdik gyilkolni egymást az emberek” – dobta fel a hangulatot Szathmáry Eörs, hogy aztán a Fermi-paradoxon (miért nem találkozunk lépten-nyomon földönkívüliekkel, ha potenciálisan rengeteg, a miénknél fejlettebb idegen civilizáció alakulhatott ki az univerzumban) legvalószínűbb feloldásával fokozza még tovább: a civilizációk a technológiai érettség bizonyos fokán egyszerűen kinyírják magukat, és mi is éppen efelé tartunk.
                        A planetáris határ, amin túl nincs visszaút                        Ennek a vízügyi következményeiről, villámárvizekről és kegyetlen aszályokról beszélt elsősorban Szőllősi-Nagy András hidrológus, azzal az alapvetéssel, hogy az eddigi vízgazdálkodási gyakorlat nem fenntartható. Az éghajlat átalakulása miatt a hatvanas évek óta elkezdett megborulni és felgyorsulni a vízciklus, a világ pedig „exponenciálissá vált”. Minden exponenciális sebességgel változik-pusztul a környezetben, az állandóságnak vége, pedig mérnökök generációi ebből indultak ki – hallhattuk. „A geológusok ugyan vitatják, de az antropocén egy új időszak. Mindent megváltoztattunk, és lassan elértünk a planetáris határokhoz, amikor a folyamat visszafordíthatatlan és menthetetlen” – mondta Szőllősi-Nagy, és arról beszélt, hogy a korábban 200 évente egyszer érkező árvizek ma már húsz évente jönnek.
                        
                        A fülükig ér a víz, a politikusok mégis a napig vitatkoznak, hogy mi a teendő. Ez nem hitvita.
                        
                        A hidrológus, aki szerint meg kell változtatnunk az összes tervezési módszert, leginkább a mesterséges intelligenciában és a korábban elképzelhetetlen számítási kapacitásokban bízik, de ezekkel együtt is, azt mondja, egy sereg olyan dolgot kell megtennünk, amit idáig nem mertünk: sokkal több tározóra van szükség, el kell mennünk a digitális vízgazdálkodás felé, és Magyarországon is vissza kell építenünk azokat a tudományos kapacitásokat, amiket az elmúlt években megszüntettek, „különben bokán lőjük a nemzetünket”.
                                                                        Szőllősi-Nagy AndrásFotó: Csomor Ádám / Index


                        
                        Bugyog a metán                        Azt a Magyarországot, amit a klímaelőrejelzések szerint szintén nagyon erősen sújt az éghajlatváltozás. Nem annyira, mint a legdurvábban érintett északi sarkvidéket, de mivel az északi félteke és a kontinentális általában is jobban melegszik majd más régióknál, Közép-Európa sem kivétel.
                        Erről Bartholy Judit, az ELTE meteorológia tanszékének vezetője beszélt előadásában, kiemelve, hogy nálunk főleg a nyarak fognak melegedni és válnak szárazabbá, miközben gyakoribbá válnak az időjárási szélsőségek: ami idáig 20 évente egyszer fordult elő (például az extrém meleg), az a század végén akár minden évben is jöhet. Még az optimista becslések szerint is 4-7 fokkal lesznek forróbbak a nyári kánikulák a mostaniaknál – mondta.
                        
                        Az utóbbi öt év a modern kori történelem öt legmelegebb éve volt. Nem kicsit leng ki az inga, hanem soha nem látott globális anomáliák vannak az időjárásban. Válaszút előtt állunk.
                        
                        Amitől még rosszabb a helyzet, hogy a metán Bartholy Judit elmondása szerint nem úgy viselkedik, mint korábban gondolták, még érzékenyebben reagál a növekvő hőmérsékletre. Az olvadás miatt óriási metánrobbanások vannak Szibériában és Kanadában, műholdas felmérésekkel pedig 7000 olyan kúpot azonosítottak, amelyek robbanás előtti állapotban vannak, de az olvadó permafrosztban a sekély tengerekben is „bugyog a metán”. Nem tudni, ez mennyi metánt juttat majd a légkörbe, de biztos, hogy sokat.
                                                                        Bartholy JuditFotó: Csomor Ádám / Index


                        
                        
                        Nincs B-terv, mert nincs B-bolygónk
                        
                        – idézte a meteorológus Ban-Ki-Mun volt ENSZ-főtitkárt.
                        Ahhoz, hogy 2 fok alatt maradjunk, Bartholy szerint szinte holnaptól kellene 80 százalékkal csökkentenük a kibocsátásunkat, amihez minden szektorban jelentős és példátlan változásokra lenne szükség, ahogy minden ember életében is alapvető szemléletváltásra.
                        A balek-probléma                        Ez az, amire egyelőre elég csekély esély látszik. Boda Zsolt, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatója a kollektív cselekvés alapproblémáját látja a klímaügyben, azt, hogy az egyéni érdekek mást diktálnak, mint ami a közösségnek jó lenne. „Ha a többiek nem autóznak, én nyugodtan autózhatok, ha meg a többiek nem tesznek semmit, akkor én egyedül úgysem tudok változtatni” – hozott erre egy jellegzetes, önfelmentésre is használható példát.
Ez egy  természetes ellentmondás, a ha csak én változtatok, balek leszek problémája –mondta Boda, és ennek a működését a társadalomkutatási adatok is szemléltetik. Miközben a magyar adatok is azt mutatják, hogy nőtt a környezeti tudatosság, az emberek 56 százaléka pedig a saját, személyes felelősségének is tudatában van, csak 4-6 százalék állítja, hogy ő személyesen változtatott az életmódján, fogyasztásán – pedig a válaszolók nagy része szerint a klímaváltozás elsősorban az egyéni életmódon múlik.
                                                                        Boda ZsoltFotó: Csomor Ádám / Index


                        
                        A kutató úgy látja, hogy a probléma tudatosítása nálunk is alakul, de a megoldások felmutatása és a politikai elköteleződés hiányzik. „Nem elég a sokat emlegetett oktatás, kellenek a megoldások és a politikai változások is”, a politikai hangsúlyok átalakulása, például a kormányé, amelyik megszüntette a környezetvédelmi minisztériumot, de a közvélemény változását érzékelve esetleg mégis elkezd figyelni a problémára.
                        
                        A riadóztatás és lelkesedés után konkrét lépések kellenek, különben kihal az érdeklődés.
                        
                        Alibivilág                        „A jövő az elvesztegetett évtizedekként fog beszélni a korunkról, amikor még tehettünk volna valamit, mégsem tettünk semmit” – összegzett Lányi András. Az ökológus-filozófus-író a semmittevés alibijeit sorolta: a technooptimisták biztosak benne, hogy mindent megold a technológiai fejlődés – „hogy ezt a katasztrófát idáig a technológiai fejlődés csak súlyosbította, nem veszik tudomásul”.
                        A közgazdász azt mondja, nem kell pánikba esni, árazzuk be a költségeket – de az ember-természet kapcsolat, hangsúlyozta Lányi, alapvetően nem gazdasági, hanem létkérdés számunkra.
                        
                        A moralista alibije, aki melldöngetve mondja, hogy mindenről mi tehetünk, a mi fogyasztási mániánk. Ezzel egy pillanat alatt teszi a tömegeket a környezetvédelem ellenségévé, és nem is igaz: valójában nem a fogyasztó diktál, ezzel magának a rendszernek a működéséről terelik el a figyelmet.
                        
                        Lányi szerint az is egy újabb alibi azonban, hogy egyéni szinten nincs megoldás, csak a világ hatalmasságai hozhatnak nemzetközi konferenciákon érdemi döntéseket. „Őszintén szólva ez a legkevésbé valószínű, a globális elit a rendszer haszonélvezőjeként a legkevésbé érdekelt a változásban.” A radikális populista alibije pedig, hogy mindenről ők tehetnek – „de rettenetesen téved szegény, hiszen ha valamire nincs hatalma a politikusoknak, az ennek a rendszernek a megváltoztatása, az ő hatalmuk is addig tart, ameddig a rendszer, ők is ezt szolgálják, mint mi, a kis fogyasztók”.
                                                                        Lányi AndrásFotó: Csomor Ádám / Index


                        
                        Mi fog akkor történni? Hát ami szokott –   mondta lakonikusan Lányi, a szokás pedig szerinte az elbukó birodalmak alá temetett civilizációk valósága, de az azokról leváló kisebb közösségeké is, így hát az ő felfogásában az ökológiai mozgalom a helyi közösségek önrendelkezéséért folytatott szabadságharc, „a hely helyreállítása”.


1850

Téma

410K

Válasz

610K

Pont

Elérhetetlen

Rank: 10Rank: 10Rank: 10

Pont
62126

Aktív tagBulvár I

  • Kapott 14 köszi
  • Adott 647 köszi
 Szerző| Elküldve 2019-11-5 02:17:52 | Mindent mutat
Mennyi pénz kell a klímaváltozás megállításához?

A legnagyobb donor kihátrálásával ötödével csökkent a Zöld Klíma Alapba felajánlott pénz mennyisége. Az Egyesült Államok mellett deklaráltan Ausztrália sem áldoz erre forrást, így a többi aláíró országnak kell nagyobb terhet vállalva többet beletennie a közösbe. De mi az a Zöld Klíma Alap és mi a szerepe a klímaváltozás elleni küzdelemben?

A magyar államfő felajánlásával együtt a Zöld Klíma Alap (Green Climate Fund) rekordmértékű, 7,3 milliárd dollárnyi új felajánlást kapott a 2019-es ENSZ klímahéten a világ országaitól.
                        A dobogó legfelső fokán az Egyesült Királyság áll 1,851 milliárd dollár felajánlással, őt követi Franciaország 1,743 milliárd, majd Németország 1,689 milliárd dollárral. A magyar meghaladja a lichtensteini, szlovén, izlandi és monacói összegeket. A Párizsi Egyezmény teljesítési szakaszának jövőévi indulását megelőzően a felajánlások mind üdvözítőek, másrészt politikailag szükségesek, ha a fejlett országok bent akarják tartani a fejlődőket a Párizsi Egyezmény rájuk eső vállalásaikban, például a szén helyett a megújuló erőforrások fejlesztésében és egyben alkalmazásában is.

                        A Zöld Klíma Alap                        A Zöld Klíma Alapot (Green Climate Fund, vagy GCF) 2010-ben hozták létre az ENSZ égisze alatt, a klímaváltozás hatásait csökkentő projektek finanszírozásának érdekében, miután a koppenhágai klímacsúcson az ENSZ tagállamok azt vállalták, hogy 2020-ig 100 milliárd dollárt gyűjtenek össze a klímaváltozástól leginkább sújtott szegény országok megsegítésére évente. A kezdeti vállaláshoz képest azonban 2014-ben végül csak valamivel több mint 40 ország vállalta, hogy 2020-ig összesen 10,3 milliárd dollárt fizet be a GCF-be. Az itt felajánlott pénzügyi forrást a rászoruló fejlődő országok olyan beruházási projektjeire és pályázataira fordítják, amelyek a megújuló energia terjedését, ehhez szükséges infrastruktúrák létrehozását, a szélsőséges időjárás elleni védekezést vagy a megváltozott természeti viszonyokhoz való alkalmazkodást és ezek eszközeit finanszírozzák.
                        Ebből a 10,3 milliárdból 3 milliárdot az USA, mint legnagyobb donor adta volna. Az Obama-adminisztráció egymilliárd dollárt utalt át, a Trump kabinetre háruló maradék összeg azonban nem került kifizetésre. A Donald Trump vezette kormány kiléptetné az USA-t a Párizsi klímaegyezményből (a kilépés nem megy egyik percről a másikra jogilag, 2020. november 4 előtt nem lehet kilépni), és azt is világossá tette, hogy nem hajlandó befizetni a klímaalapba, mert erre az adófizetők pénzének elherdálásaként tekint. Az így kimaradó 2 milliárd dollár a GFC költségvetésének 20 százalékát jelenti.
                                                                        Áder János köztársasági elnök aláírja a tavaly Párizsban megkötött klímavédelmi egyezményt az ENSZ New York-i székházában 2016. április 22-én.Fotó: Bruzák Noémi / MTI


                        
                        A Párizsi klímaegyezmény ratifikálása után több fejlődő ország figyelmeztetett arra, hogy az Alapba tervezett pénz kevés ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak pl. a várható tengerszint növekedéshez, ezt a befizetések csökkenése sem segíti. A Párizsi Egyezmény az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) Részes Felei által kötött egyezmény, amely az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésével, a globális felmelegedéshez történő alkalmazkodással, valamint annak pénzügyi következményeivel foglalkozik a 2020-as évtől. Az egyezményt 195 ország képviselői tárgyalták és állapodtak meg szövegében a 2015-ös Párizsi ENSZ klímaváltozási konferencián, majd rekordgyorsasággal, 2016 november 4-ére ratifikálásra is került.
                        Az egyezmény szerint minden ország maga határozza meg saját hozzájárulását annak érdekében, hogy enyhítse a klímaváltozás hatásait, ez volt az az újszerű megközelítés, amely mindenki összefogását eredményezte, top-down célmeghatározás nem történt. A GCF nem hivatalos szervezete az ENSZ-nek, ezért szabadabban, valódi pénzügyi intézményként közvetíthetnek a befizető fejlett országok és a fejlődő országbeli projektek, pályázatok között. Székhelye 2013 óta Dél-Koreában található, 110 fős személyzettel működik.
                        Mire költött a GCF eddig?                        A mai napig a Zöld Klíma Alap 5,2 milliárd dollár forrást költött el 111 klímaváltozás elleni projektre 99 országban. Az Alap ezen kívül 160 millió dollárnyi támogatást nyújtott kapacitás-fejlesztésre közel 126 fejlődő ország számára. Ezek társfinanszírozásban valósulnak meg, ezért a fenti összeg kiegészül, így a GCF összhatásaként 18,7 milliárd dollárra becsült projekt kerül majd finanszírozásra. Ehhez az Alap a forrásainak felét használta csak fel, így további projektfinanszírozás várható még hasonló mértékben.
                        Október 24-25-én Párizsban újabb felajánlási konferenciát tartanak, a források a fejlődő országokhoz pályázati formában jutnak el, erről az Alap igazgatótanácsa dönt. Az USA és Ausztrália dedikáltan nem szeretne új felajánlásokat tenni – bár az USA leggyakrabban eddig sem támogatást ajánlott fel, hanem exportfinanszírozási eszközt. Ezzel ugyanakkor az Egyesült Államok nyomást helyezett a nyugat-európai fejlett országokra, akik idén ennek megfelelően igyekeztek felajánlásaikat duplázni.
                        Privát beruházások klímakonferenciája                        Idén október 4-én szervezték meg másodjára a GCF privát befektetőknek szánt konferenciáját (Private Investment for Climate Conference) 100 ország delegáltjainak részvételével. Ennek célja a nagy fejlesztési bankok és más intézményi befektetők forrásainak újrapozícionálása volt a fejlődő országok és a klímaváltozás okozta problémák irányába. A globális felmelegedés elleni küzdelem nem csupán az egyes országok és kormányzatok feladata, hanem kimondott cél a privát szektor forrásainak megfelelő priorizálása is. A privát szektorban kezelt eszközök értéke meghaladja ugyanis a 210 billió dollárt, ennek azonban csak egy nagyon kis része kerül klímafinanszírozási céllal befektetésre: megfelelő szabályozói ösztönzőkkel vagy engedményekkel a privát tőke könyebben találna magának utat a zöld befektetésekbe.
                                                                        Óriási mintegy 2500 négyzetméteres több mint 125 ezer normál méretű postai képeslapból összeállított képeslap az Aletsch-gleccseren a Jungfrau 3466 méteres magasságban húzódó nyergének közelében 2018. november 16-án. Az eredeti képeslapokat a világ 35 országából írták gyermekek és fiatalok a klímaváltozás és a globális felmelegedés ellen szót emelve.Fotó: Valentin Flauraud / MTI / EPA


                        
                        A konferencia célja ennek megfelelően, hogy a privát szektor legfelsőbb és széles kört elérő fóruma legyen a klímaváltozás megfékezése érdekében eszközölhető befektetésekről. Ezen fórum kulcskérdései billió dolláros eszközállományt kezelő intézményi befektetők forrásainak és befektetési stratégiájának zöldítése, a klíma-, zöld-, társadalmi- és egyéb kötvények bevezetése és a pénzügyi rendszer innovációinak felhasználása a klímaváltozáshoz kapcsolódó infrastruktúrákba, energetikába és földhasználatba való befektetések felgyorsítása.
                        Hogyan oszlanak meg a klímaköltések?                        A Climate Policy Initiatives elemzése szerint a 2012-es 360 milliárd dollár után 2015-ben megtorpanás következett, majd 2017-ig bíztató emelkedést lehetett látni: ebben az évben 530 milliárd dollárra rúgott a klímafinanszírozás, melynek nagyjából felét adták a köz- és felét a magánszektorok. Egy 2016-os kimutatás alapján az akkor elköltött mintegy 455 milliárd dollárból az állami és közszféra által finanszírozott 225 milliárd dollárt főként megújuló energiákra, fenntartható közlekedésre, energiahatékonyságra és egyéb beruházásokra, valamint klíma-alkalmazkodásra költötték. A magánszektor által elköltött 230 milliárd dollárt pedig szinte kizárólag megújuló technológiákra, kisebb részt pedig fenntartható közlekedésre fordították. A fő projektek tehát a megújuló-energiahatékonyság-fenntartható közlekedés hármasának területén kerültek finanszírozásra.
                        A finanszírozási eszközök nagy része hitel volt, ami a fejlődő országok számára gyakran nehezebben kezelhető, piaci szempontból azonban logikus. Kisebb része direkt – vissza nem térítendő – támogatás, maradék része pedig egyéb privát forrás volt.
                        A fentiekből is látszik, hogy a világ klímafinanszírozási költéseiben a Zöld Klíma Alap összegei eltörpülnek, az Alapot azonban főként a változásban lévő, a magánszektor számára nehezebben elérhető piacok, országok rendszerszintű átalakítására hozták létre, természetesen az adott fejlődő ország beleegyezésével. Ennek a célnak az alap nem tud teljes mértékben megfelelni. A közelmúltig például a projektekről való döntéseinek egyhangúsága sok döntést megakadályozott. A struktúra azonban felépült és az egyik fő finanszírozója lehet a rendszerszintű klímafinanszírozási projekteknek 2020 után.
                        Mekkora a hiány?                        Jelenleg a világ által klímafinanszírozásra költött pénz mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a klímaváltozás hatását csökkentésük, vagy ahhoz megfelelően alkalmazkodjunk olyan mértékben, mint azt az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (az IPCC) által kiadott jelentései indokolnák. A 1,5 Celsius fokos speciális jelentés értelmében, ha 2035-ig 1,5 Celsius fokban limitálni szeretnénk az ipari forradalom előtti időkhöz képesti átlag földfelszíni hőmérséklet emelkedést, akkor éves szinten átlagosan 2,4 billió dollár (!) beruházásra lenne szükség csak az energetikai rendszerekbe. Máshogy fogalmazva: ennyi tiszta-energia fejlesztési beruházásra lenne szükség minden évben. Láthatóan az országok jelenlegi felajánlásaival és magánszektor mostani aktivitásaival a megcélzott 1,5 Celsius fokos növekedés sem állítható meg, nemhogy a 2 Celsius fokos.
                        A klímaalkalmazkodás finanszírozása – amely a már a klímaváltozás által megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás költségeit mutatja – szintén nagyon alacsony. A Climate Policy Initiatives 2016-os kimutatása alapján mintegy 22 milliárd dollár volt a 433 milliárd dolláros, klímaváltozáshoz kapcsolódó kibocsátás-csökkentési technológiákkal szemben. Többet kellene költeni az alkalmazkodásra, egyes számítások szerint a sikertelen koppenhágai klímakonferencia óta évente 100 milliárd dollárt. Ezek a területek azonban nem jól körülhatárolható piacok a klasszikus intézményi befektetők és finanszírozási eszközök számára, nem ismertek a meglévő kockázatok, így nehéz ezeket kezelni, és ennek megfelelően faktorálni azokat a döntéseikbe.
                                                                        Környezetvédő aktivisták a világ vezető politikusainak képét ábrázoló maszkot viselve tüntetnek Koppenhágában 2009. december 18-án az ENSZ által az éghajlatváltozásról szervezett koppenhágai csúcstalálkozó tizenkettedik napján. A környezetvédők tüntetéseiken határozott lépéseket követelnek a politikusoktól a klímaváltozás a globális felmelegedés megfékezése érdekében.Fotó: Casper Christoffersen / MTI


                        
                        Megfelelő kockázatértékelés nélkül mind a köz-, mind a magánszektor továbbra is csak olyan eszközöket tart és olyanokba fektet be, amelyek a magas szén-kibocsátású világgazdasági pályán rögzítik a gazdaságot. A dekarbonizáció napról napra egyre drágább, mire megismerjük valódi költségeit, addigra hatványozottan drágulhat, miközben az addig csak vélt kockázatok fizikai kockázatokká válnak, melyeket már nem lehet figyelmen kívül hagyni és nem beárazni.
                        A 2006-os Stern jelentés a klímaváltozás költségeit becsülte meg. Az azóta eltelt idő alatt sem vesztett érvényességéből az a megállapítása, hogy még mindig jobban megéri tenni a klímaváltozás ellen, és élvezni cselekedeteink hasznát, mint elviselni majd a költségeit. Jelentősen megemelkedett viszont az a tét az utóbbi 14 évben. Ha máson nem, azon mindenképp érdemes elgondolkodni, hogy 1850 óta a 2016-os év volt a legmelegebb a Földön – ezt sorban követi a második és a harmadik helyen a 2017-es és várhatóan a 2019-es év is, ezek felülírják a 2006-ban számított költségeket, és mint mindig – a klímaváltozás kapcsán – az előzetes számításokhoz képest növekvő mértékben.

































Forrás:index




Válasz írásához be kell jelentkezni Belép | Regisztrálok

Pontszerzési szabályok

Archivum|Mobil|Darkroom|Netlinkek  

GMT+1, 2019-11-15 18:39 , Processed in 0.112794 second(s), 33 queries .

Powered by Discuz! X3.2

© 2001-2013 Comsenz Inc.

Gyorsválasz Fel Vissza a listához