Netlinkek

 Elfelejtett Jelszó
 Regisztrálok
Megtekintve: 11|Válasz: 1

Hogyan vette rá a marketing a világot, hogy palackozott vizet igyon?

[Cím másolása megosztáshoz]

1911

Téma

410K

Válasz

610K

Pont

Elérhetetlen

Rank: 10Rank: 10Rank: 10

Pont
62321

Aktív tagBulvár I

  • Kapott 14 köszi
  • Adott 665 köszi
Elküldve 2019-11-7 00:42:53 | Mindent mutat |Olvasó mód
Amerikában 2017-ben a palackozott vizek forgalma az iparág történetében először megelőzte a szénsavas üdítőkét: előbbiből fejenként évi 147,6 litert vásároltak, utóbbiból mindössze 145,7-et. Az adat mára elérte az évi 159 litert, és az előrejelzések szerint pár éven belül átlépi a mágikus 50 gallonos határt (189 liter). Fura amerikai divathóbort, gondolhatnánk, de az Atlanti-óceán innenső felén is hasonlóak a számok, sőt: az olaszok és a németek évi 188, illetve 175 literrel még az amerikaiakat is megelőzik (a magyar átlag 126 liter).
                        Ez elég durva, főleg ha belegondolunk, hogy a palackozott vizek gyakorlatilag nagyon-nagyon kevésben különböznek a sima csapvíztől. Leginkább az árukban, ami több ezerszeres is lehet, és persze abban, hogy a műanyag palackok, amiben eladják őket, súlyos környezetvédelmi problémát jelentenek.
Persze nem mindig volt ez így: az 1970-es években az amerikai átlagfogyasztás mindössze évi 5-6 liter volt. Ez növekedett bő negyven év alatt a harmincszorosára. Pénzre lefordítva: az amerikaiak tavaly 18,5 milliárd dollárt (5434 milliárd forint) adtak ki palackozott vizekre - amit egyébként kvázi ingyen is megkaphattak volna a csapból.
                        
                                                Mielőtt rátérünk a jelenség mögött álló marketinges szupertrükk részletezésére, nézzük meg a Penn & Teller: Bullshit! vonatkozó epizódjának egy nagyon vicces részletét, amiben egy menő étteremben kóstoltat a víz-sommelier a vendégekkel egzotikus, és persze méregdrága vizeket, amiket valójában a csapból engedett a dizájnpalackokba (angoltudás nem árt):




Klikk>>>https://www.youtube.com/embed/YFKT4jvN4OE/?wmode=opaque




A palackozott vizek diadalmenete, ahogy a modern fogyasztói társadalom legtöbb trendje, Amerikából indult ki, ahol az 1800-as évek első felében kezdték különböző gyógyvizes források vizét palackokba töltve drogériákban árulni. Ahogy a palackozás és a szállítás egyszerűbbé és olcsóbbá vált, az 1800-as évek végére a palackozott vizek is egyre népszerűbbek lettek, de a 20. század elejétől, a városi vízvezetékek vízmimőségének javulásával (klórozás, aztán a 2. világháború után a fluor használata) megtorpant a hódításuk, és az ásványvizek visszaszorultak az egészségmániások piacára.
                        Így jutunk el 1977-ig, amikor a francia Perrier ásványvizes cég leigazolta a Levi Strauss farmergyár marketinges guruját, Bruce Nevinst, és kiadta a feladatot: terjessze el a cég vizét a menő éttermek itallapjainak világán túlra.
                        Farrah Fawcett Perrier-vel mos hajat!                        Nevins egész pályás marketinges letámadással indított: elárasztotta a tévéket és a színes magazinokat reklámokkal, amikben nem éppen absztinens életmódjukról híres celebek, mint Orson Welles vagy Richard Burton ajánlgatták lelkesen a jellegzetes zöld üveges Perriert. Ezzel párhuzamosan az árát is levitték 1,09 dollárról 69 centre. (Ez mai értéken, forintba átszámolva még mindig kb. 800 frontot jelent egy 7 decis üvegért.)
                        Az időzítés tökéletes volt: a háború utáni két évtizedben született generáció, a baby boomerek ki voltak éhezve valami olyan státuszszimbólumra, ami nem elviselhetetlenül drága, de azért jól jelzi, hogy ők mennyire különböznek a szüleik korosztályától. Ezzel párhuzamosan éppen éledezett az egészséges életmód trendje, és tele voltak a hírek a szénsavas üdítőkben használt édesítőszerek káros hatásairól.
                        A Perrier hatalmas divat lett, az emberek koktélpartikon is azt itták martini helyett. A cég 1975-ben 3 millió üveg vizet adott el, négy évvel később már 200 milliót. 1985-ben az első számú amerikai rivális, a Poland Spring (semmi köze Lengyelországhoz, a Maine állambeli Poland városából indult) felvásárlásával a piac 85%-át uralta.
                        A 90-es években aztán beütött a krach: a tisztasággal és természetességgel kampányoló Perrierben benzolszennyeződést mutattak ki, vissza kellett hívni egy csomó szállítmányt a piacról, a botrány szétverte a márka gondosan felépített imidzsét. Ezzel párhuzamosan a nagy élelmiszeripari és üdítőitalos cégek is felébredtek, beszállt a piacra a Coca-Cola, a Pepsi, a Nestlé (utóbbi épp a Perrier felvásárlásával).
                                                                        Fotó: Denver Post / Getty Images Hungary


                        
                        A palackozott vizek forgalma őrült módon ívelt felfelé, évi 30%-os bővülést mutatott, és elkezdte felzabálni a szénsavas üdítők piacát is. Hiába próbálták szakértők elmagyarázni, hogy gyakorlatilag nincs különbség a palackozott víz és a csapvíz élettani hatásai között, a gigacégek marketinges úthengere elnyomta őket. A szimbolikus üzenetek csodásan működtek, már az elnevezésekben és a logókban kristálytiszta hegyi források, gleccserek, hófödte hegycsúcsok sugallták a természetességet, a reklámok pedig azt sulykolták, hogy ezek a vizek szűrve vannak, nem ám vegyi anyagokkal kezelve, mint a csapvíz.
Bacik vs. arzén                        A vizes cégeknek kapóra jött minden olyan eset, amikor valamelyik nagyváros vízvezetékében szennyeződést találtak. A legsúlyosabb ilyen eset 1993-ban történt Milwaukee-ban, ahol a vízhálózatba került Cryptosporidium parazita miatt százezrekre tört rá a hányás és hasmenés a csapvíztől. A helyzet addig fajult, hogy 1997-ben több amerikai nagyváros, többek között Houston és Kansas City is elkezdte a város vezetékes vizét palackozni, mert az emberek nem bíztak a csapvízben, a palackozottban viszont igen.
                        Mindez olyan vicces helyzeteket is szült, mint például a híres Cleveland-incidens, amikor a Fiji ásványvíz azzal a szlogennel hirdette az egzotikus származását, hogy “Azért van Fiji ráírva, mert nem Clevelandben palackozzák”. (Cleveland korábban ipari központ volt, folyója, a Cuhayoga pedig olyan koszos, hogy egyszer az olajszennyeződés miatt konkrétan felgyulladt.) A nem is annyira burkoltan leprolizott clevelandi városvezetés erre bevizsgáltatta a Fijit és a saját csapvizét egy laborban, ahol előbbiben literenként 6,3 mikrogramm arzént találtak. Bár ez bővel az egészségügyi határérték alatt volt, elég csúnya PR-öngól volt, hogy a méregdrága ásványvíznél még a clevelandi csapvíz is tisztább.
                        Vissza a csaphoz?                        A vízdivat ettől függetlenül tovább hódított, státuszszimbólumból teljesen hétköznapi jelenséggé vált. Ez nem várt kanyart hozott az iparba a 2010-es évek elején: kiderült, hogy míg üdítőitaloknál remekül ki lehet építeni a márkahűséget, az ásványvizek közül a vásárlók nagy többsége egyszerűen azt választja, ami a legolcsóbb. Ahogy a vizek árai csökkentek, és a nagy áruházláncok sajátmárkás termékei elkezdték kiszorítani a menő és drága márkákat, utóbbiak lépéskényszerbe kerültek. Ennek eredménye lett az utóbbi években Magyarországra is begyűrűzött trend az ízesített, vitaminokkal vagy koffeinnel felturbózott ásványvizekkel -
                                                                        amivel gyakorlatilag visszatértünk a szénsavas üdítőkhöz, csak teljesen más marketinges csomagolásban.
                        
                        
                        Az ásványvizek történetének legutóbbi csavarját pedig éppen most éljük át. Egy elég jelentős vásárlói réteg rádöbbent, hogy a műanyag palackok mennyire környezetszennyezőek, és elkezdett visszatérni a csapvízhez, az ivókutakhoz, a fémkulacsokhoz és a többször használatos, újratölthető palackokhoz. A sokmilliárdos ásványvíz-ipar egyelőre keresi a választ erre a jelenségre, de az újrahasznosítás, a kicsit kevésbé szennyező műanyagok használata nem tűnik kirobbanóan hatásosnak.
                                                                        Résztvevő a IV. Országos sírásó versenyen a székesfehérvári Új Köztemetőben 2019. szeptember 7-én.Fotó: Balogh Zoltán / MTI


                        
                        A palackozott vizek forgalma mindenesetre továbbra is hatalmas, és tovább növekszik - bár tegyük hozzá, vannak helyek, amiket úgy tűnik, elkerült a trend. Ilyen jellemzően Skandinávia: Svédországban például csak évi 10 liter az átlagos fogyasztás, Finnországban 14, Dániában 21. Viszont sokkal több embert érint a skála túlsó vége: az olyan helyek a világban, ahol annyira rossz minőségű a vezetékes víz (vagy egyáltalán nincs is olyan), hogy a palackozott az egyetlen megoldás.

1911

Téma

410K

Válasz

610K

Pont

Elérhetetlen

Rank: 10Rank: 10Rank: 10

Pont
62321

Aktív tagBulvár I

  • Kapott 14 köszi
  • Adott 665 köszi
 Szerző| Elküldve 2019-11-7 00:48:59 | Mindent mutat

Mi kerül egy palack vízen 1300 forintba?

Mi kerül 1300 forintba 8 deci Voss márkájú vízen, ha másfél literes, kicsit csúnyább palackos vizet már bőven 100 forint alatt be lehet szerezni? Mit fizetünk meg egész pontosan, amikor ásványvizet veszünk? Egyáltalán mi alapján lehet eldönteni, hogyan válasszunk ásványvizet a boltban kaphatóak közül? És miért fizetünk sokszoros árat valamiért, amihez szinte ingyen hozzá lehet jutni a csapból is?
                        Kezdjük azzal, hogy minden vizsgálat szerint hazánkban a csapvíz biztonságos és jó minőségű, sőt ki lehet jelenteni, hogy a legjobban ellenőrzött és legbiztonságosabb élelmiszer. Lehetséges, hogy valaki mellékízeket érez benne, de ezt az esetek többségében az elavult vezetékrendszerek okozzák. Fontos tudni, hogy az ivóvíz minőségét naponta ellenőrzik, az ÁNTSZ pedig ingyenesen megvizsgálja a csapvíz ólomtartalmát. Viszont a szolgáltatók a vezetékes ivóvíz minőségéért csak a lakóingatlanok első (központi) vízóra-csatlakozó pontjáig felelnek - ha onnantól már régi, rozsdás, elavult csövön megy a víz a csapig, abból tényleg lehet gond.
                        Csapvíz vagy ásványvíz?                        Az örök kérdés, hogy melyik a jobb, illetve jobb-e egyáltalán az egyik mint a másik. Erre a kérdésre most sem fogunk tudni egyértelmű választ adni, de hogy közelebb kerüljünk ahhoz, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy a palackos vagy a csapvíz mellett foglal állást, dr. Szigeti Tamás, az élelmiszer-vizsgálatokkal is foglalkozó, független laboratóriumokat működtető Wessling Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója segített nekünk.
                        
                        Az ásványvizek nem jobbak, de nem is rosszabbak, mint a csapvizek
                        
                        – mondja a szakértő, és azt javasolja, hogy érdemes utánanézni annak, hogy a vezetékes ivóvizünk milyen víznyerőhelyről származik (karsztvíz, artézi víz, mélységi rétegvíz, felszíni víz eredetű ivóvizek), mert az ivóvizek oldottanyag-tartalma a vízkivételi helyektől függően változhat. Vannak hazánkban olyan vezetékes ivóvizek, amelyeknek ásványianyag-tartalma az ásványvizek jellemzőit is simán meghaladja.
                        Talán azért is érdemes utánanézni annak, hogy milyen a lakóhelyünk csapvizének összetétele, mert ha valakinek speciális, szabályozott mennyiségű ásványianyag-bevitellel kombinált étrendet kell tartania (a vesekőre való hajlam lehet ilyen például), akkor számolni kell az ivóvízzel felvett ásványianyag-mennyiséggel is. Ha valaki úgy dönt, hogy az ásványvizet választja, nem célszerű egy márkánál maradni, hanem javasolható, hogy időszakonként más és más összetételű ásványvizet fogyasszon.
                        Az EU-hoz való csatlakozásunk előtti időszakban az ásványvizekre minimum 1000 mg/liter ásványianyag-tartalmat írt elő a vonatkozó jogszabály. Azóta változott a helyzet, így ennél a koncentrációnál jóval kisebb ásványianyag-tartalom mellett is alkalmazható az „ásványvíz” megnevezés. Természetesen a csapvizeknek is van jellemző ízviláguk. A vizet fogyasztók esetenként a vasra jellemző utóízt éreznek, másutt a fertőtlenítésre használt klór ízét-szagát vélik felfedezni a csapokból folyó vízben. Az ivóvíz-szolgáltatók azonban folyamatosan ellenőrzik az általuk előállított ivóvíz minőségét, és ügyelnek arra, hogy az általuk használt fertőtlenítőszerek maradékai messze a megengedett egészségügyi határértékek alatt maradjanak.
                        „Ha folyékony anyag érintkezik szilárd anyaggal, azok egymással kölcsönhatásba lépnek, így a szilárd felületről származó minimális kioldódás elkerülhetetlen” – mondja Szigeti Tamás, és ez igaz a műanyagpalackra és a vezetékekre is. A régi ólomvezetékekből ólom oldódhat ki, de a kioldódás révén az ivóvízbe kerülő fém nem okoz egyértelműen azonosítható egészségügyi elváltozásokat. Jelenleg ezt az ólomtartalmat vizsgálják az ÁNTSZ szakemberei olyan esetekben, amikor a vízhálózat – főként régi tömbházakban – ólomcsövekből áll. Az ólomcsöves vízhálózatokat mindenképpen célszerű korszerű, műanyagalapú csőrendszerekre cseréltetni.
                        Mikrobiológiai szempontból a szénsavas víz előnyösebb, mint a szénsavmentes, mert a szén-dioxid miatt tovább megőrzi a minőségét – később kezdenek el szaporodni a vízben a baktériumok. Ez a különbség a kétfajta ásványvizek minőségmegőrzési idejében is megmutatkozik: a szénsavas ásványvizek eltarthatósága általában hosszabb, mint a mentes vizeké.
                                                                        Szénsavmentes ásványvíz helyett viszont nyugodtan ihat mindenki csapvizet – javasolja a szakember.
                        
                        
                        Kell-e félni a csapvíztől?                        Ha rövidek és tömörek szeretnénk lenni, akkor a szakemberek szerint nem. Időről időre felmerül, hogy a csapvízből gyógyszermaradványokat vagy mikroműanyagot lehet kimutatni, ugyanakkor nem mindegy, hogy mennyit. Jó tudni, hogy steril vizet nem igazán talál az ember, és erre nincs is szükség. A palackos babavízben például rendkívül kevés életképes mikroorganizmus van (közel steril a víz), de a műanyag palack fala és a beletöltött folyadék között a fizika törvényei szerint beoldódási folyamatok zajlanak le, azaz a palack anyagából bizonyos vegyületek oldódnak a beletöltött vízbe. A beoldódás mértéke a gyártók által felelősséggel kiválasztott, jó minőségű csomagolószerből – esetünkben ez a palack – természetesen igen csekély.
                                                                        Tűzcsapra szerelt ivókút Budapesten a Deák Ferenc térenFotó: Bodnár Boglárka


                        
                        Szigeti Tamás a vizek gyógyszermaradék-tartalmával kapcsolatban az Indexnek azt is elmondta, hogy jó minőségű csapvízből több ezer köbméternyi mennyiséget kellene meginni ahhoz, hogy annyi gyógyszer jusson az ember szervezetébe, mintha egyetlen tablettát vett volna be.
                        Ugyanakkor természetesen nem dőlhetünk hátra a képzeletbeli karosszékünkben, a vizek minőségével foglalkozó szakembereknek, tudományos kutatóknak kötelességük, hogy olyan szennyvíztisztítási és ivóvízkezelési technológiákat dolgozzanak ki, amelyekkel a jelenlegi alacsony gyógyszermaradék-koncentrációt is tovább lehet csökkenteni. Azt tudomásul kell vennünk azonban, hogy környezetünkben – így ivóvizeinkben is – lehetetlen nullára csökkenteni a jelen lévő káros anyagok mennyiségét. Azt viszont mindenképpen leszögezhetjük, hogy a közművek vezetékeiből folyó csapvíz fogyasztásáról nem kell lemondani.
                        Az ásványvizek piacát – a többi élelmiszerhez hasonlóan – a hatóságok szigorúan ellenőrzik. A boltokban csak kiváló minőségű ásványvizeket lehet vásárolni, a kérdés csak az, hogy miért olyan nagy a szórás az árukban.
                        Csomagolás, szállítás, disztribúció és reklám                        Megkérdeztük a nagyobb ásványvizes cégeket, hogy szerintük mi okozza a nagy árkülönbséget a termékek között. A Szentkirályi szerint nem valójában lényeges az eltérés egyes márkák között. A cég, amely a Szentkirályi mellett az Emese, a Theodora, a Magnésia, Acqua Panna, a San Pellegrino mellett a Nestlé Aquarel vizeket palackozza és forgalmazza, azt mondja, hogy Magyarországon hosszú évekig nem volt jellemző az áremelés az ásványvíz kategóriában, az utóbbi években azonban a folyamatosan emelkedő munkaerő-, logisztikai és csomagolási költségek miatt az ásványvízárak is elkezdtek emelkedni. A környező országokhoz képest azonban még így is kedvezőbb áron juthatnak ásványvízhez a hazai fogyasztók a cég szerint.
                        
                        Az önköltséget legnagyobb arányban befolyásoló tényező a csomagolás – mondja a MagyarVíz Kft., amely a Mizse, a Prímavera és a Zafír ásványvizeket palackozza és forgalmazza.
                                                                        Az alapanyag (PET) vásárlási ára a piacon folyamatosan ingadozik. Az utóbbi tíz évben a 850 és 1450 eurós tonnánkénti ár közt ingadozott. Idén 990 euró és 1200 euró között mozgott, jól látszik tehát, hogy az áringadozás mellett a forint árfolyamának változása is nagyban hat a gyártókra.
                        
                        
                        Itt is igaz az, hogy ha valaki rendszeresen nagyobb mennyiséget vásárol, jobb árat tud kiharcolni, mint az, aki kisebb mennyiséget vesz, és azt sem rendszeresen. Ráadásul a kisebb gyártók általában nem a legmodernebbek, kevésbé hatékonyak, így nem tudnak olyan versenyképes árat adni, mint a nagyobb cégek. Amelyek egyébként szinte minden alapanyagot euróban vagy dollárban vásárolnak meg, de az árbevétel több mint 95 százaléka forintban realizálódik.
                        Mit kell egy vízen gyártani?                        De dob a költségeken a gyártás is. A Szentkirályinál például annyira zárt rendszerben zajlik a palackozás, az ásványvíz felszínre hozása, a flakon töltése és zárása, hogy az még ember által kilélegzett levegővel sem érintkezik – fogalmaz a cég. Ugyanerre hivatkozik a Coca-Cola is, amely szintén érintett az ásványvízpiacon, a NaturAqua és a Smartwater vizük Zalaszentgrótról, a Römerquelle pedig Ausztriából érkezik.
                        Persze a gyártás egy kicsit erős szó arra, hogy felszínre hozzák a vizet, de hogy értsük mit is jelent ez a gyakorlatban: a Smartwater például úgy készül, hogy a természetes ásványvíz még öt további gyártási fázison megy keresztül, míg eljut a kútból a palackba. Szűrés, gőzlepárlás, kondenzáció (a vízpára lecsapódása), ásványi sók (kalcium-klorid, magnézium-klorid és kálium-bikarbonát) hozzáadása és újabb szűrés a sorrend. Ez természetesen megdobja a gyártási költségeket is.
                        Azt nem nehéz belátni, hogy nagy térfogatú, nehéz és olcsó termékről van szó, elég csak arra gondolni, amikor legutóbb vásárolt két zsugor ásványvizet, az nem került kifejezetten sokba, mégis kínszenvedés volt felcipelni az emeletre, és a fél konyhát elfoglalja. Ugyanez a helyzet nagyban is, azaz ha egy gyár fizikailag közel van a nagy multik központi raktáraihoz, akár 10-15 százalékkal kedvezőbb árat is ki tud hozni a kevesebb szállítás miatt. Nagy távolságról szállítani nem éri meg, vagy ha valaki mégis megteszi, akkor nagyon drágán kell adnia. Azaz
                                                                        az alpesi gleccservíz, a Fidzsi-víz vagy a kanadai kristálytiszta forrású víz nem azért kerül ennyibe, mert annyival jobb, mint egy magyar forrás vize, hanem azért, mert baromi drága a szállítása.
                        
                        
                        „Ezer euróba kerül nagyjából ezer kilométerről elhozni egy kamion ásványvizet. Ez 12-14 ezer palack vízen oszlik szét, vagyis 21-27 Ft/palack költség alaphangon” – segít utánaszámolni a MagyarVíz Kft.
                                                                        Szénsavmentes ásványvíz palackozása a Szentkirályi Ásványvíz Kft. telephelyén SzentkirályonFotó: Ujvári Sándor


                        
                        Ára van annak, hogy a csapból is ez folyik                        A marketingköltség nyilvánvalóan tovább növeli a termékek árát. Ha valaki elkölt 200-300 millió forintot reklámra, azt szépen rá lehet vetíteni a legyártott palackok számára, és még akkor is sokat emel a költségeken, ha 50 millió palackról van szó.
                        Ez teszi egyébként prémiummá az ásványvizeket, hiszen
                                                                        nem lehet azt mondani, hogy a drágább víz tisztább vagy egészségesebb, egyszerűen annyi történik, hogy szebb műanyag palackba teszik, esetleg szebb a címke, és sokkal több pénzt költenek arra, hogy a fejünkbe verjék, hogy ezért megéri jóval többet fizetni.
                        
                        
                        Ebbe egyébként nemcsak a konkrét reklámok költségeit kell beleszámolni, hanem az olyan társadalmi felelősségvállalással járó eseményeket vagy aktivitásokat, mint mondjuk egy futóverseny támogatása, jótékonysági események vagy tehetséges fiatalok támogatása. Hogy megéri-e a többletköltséget az, hogy közben úgy érezze az ember, hogy jót is tett, az már a fogyasztó döntésén múlik.
                        Hasonló a helyzet a Coca-Colánál is, amely megkeresésünkre azt válaszolta, hogy a fogyasztási igényeket nemcsak a víz tartalma és ízvilága határozza meg, hanem az is, hogy milyen életérzést kelt. „A Smartwater esetében például egy ún. lifestyle brandről van szó. Ezt tükrözi a csomagolása és szlogenje, a H2OMG is, azaz: nem kell mindent komolyan venni, legyél laza, egyedi, trendi, akár egy kicsit őrült is” – válaszolták arra, hogy miért kerül nagyjából 200 forintba a 6 decis víz. Igaz, még csak nem is ez a legdrágább a nem ízesített kis üveges vizek között. A legolcsóbbat 50 forint alatt is be lehet szerezni.
                        Akkor mi különbözteti meg az egyik vizet a másiktól?                        Ha ásványvizekről beszélünk, akkor természetesen elsősorban az ásványianyag-tartalom. „Aki szereti a karakteres ízeket, az a magasabb, 800–1000 mg/liter összes oldott ásványianyag-tartalmú vizeket keresse, aki pedig a semlegesebb ízvilágú vizeket szereti, az 500 mg/literes vizeket válassza” – javasolja a MagyarVíz Kft.
                        Hogy kinek melyik ásványvíz a finomabb, az egyéni ízlés kérdése, de persze lehet az élettani hatás alapján is választani, például hogy melyikben több a kalcium vagy éppen a magnézium, mint a többiben. Érdemes egyébként megnézni azt is, ki palackozza a vizeket, mert kiderülhet, hogy
                                                                        ugyanaz a cég ugyanazon a gyártósoron ugyanabból a kútból saját márkás vizet is készít,
                        
                        
                        ami jelentősen olcsóbb lehet, hiszen itt már nem kerül rá például a marketingköltség.
                        A palack, amitől mind meghalunk                        A leggyakoribb kritika az ásványvizek ellen a szeméttermelés, a rengeteg műanyag palack.  Jelenleg higiéniai és élelmiszer-biztonsági szempontokat figyelembe véve a PET-palack a leghatékonyabb csomagolás, ami száz százalékig újrahasznosítható – írta a Szentkirályi. Minél többet lehet összegyűjteni, annál több lehet az újrahasznosított palack a piacon. Az egyértelmű, hogy a gyártás korszerűsítése az energiatakarékos megoldások felé megy, hiszen ezáltal a költségek is csökkennek. A PET-palackoknál például igyekeznek csökkenteni a palackok súlyát, és összességében a környezetterhelést, és a legtöbben odafigyelnek arra is, hogy az újrahasznosításról edukálják a fogyasztókat.
                        A Coca-Cola csomagolóanyagai például teljes egészében újrahasznosíthatóak, a cég azt tűzte ki célként maga elé, hogy 2030-ra minden palackot 50 százalékban újrahasznosított anyagokból állítsanak elő. Ugyanakkor a gyártók szerint szükség lenne arra is, hogy a visszagyűjtés és maga a szelektív hulladék gyűjtése egyszerűbben és szervezettebben történjen, illetve legyenek újrahasznosító üzemek.
                                                                        Préseléshez gyűjtik a műanyag palackokat a Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. hulladékválogatójábanFotó: Koszticsák Szilárd


                        
                        „A szűk keretmetszet nem az, hogyan hasznosítsuk újra a palackokat, mert számos használati cikket lehet belőle készíteni cipőtől a szőnyegig, hanem az, hogy hogyan kerülhet vissza annyi és olyan minőségű PET-palack a körforgásba, hogy azokból ismét palackok szülessenek" – írta a Szentkirályi. A cég kezdeményezte a PET-palackokra vonatkozó betétdíj bevezetését Magyarországon, hiszen azokban az országokban, ahol ez a rendszer már működik, jelentősen nagyobb az újrahasznosítási arány, a gyártók is fel tudják használni a visszagyűjtött alapanyagot a gyártásban, és így megvalósul a körforgás.
                                                                        Persze az is egy megoldás, hogy csak akkor veszünk műanyag palackos vizet, ha nagyon muszáj, ha egyszer az alig különbözik a sima csapvíztől.
                        
                        
                        Mi alapján válasszunk ásványvizet?                        A legtöbben azt gondolják, hogy a víznek vízíze van és kész. Ez nem teljesen igaz: nem véletlen, hogy valaki jobban ragaszkodik a megszokott márkáihoz, vagy azt mondja, hogy az ország egyik felében teljesen más a csapvíz íze, mint a másikban. Érdemes megnézni az ásványi anyagok listáját az ásványvíz csomagolásán, főleg, ha a vásárló valamilyen speciális diétát tart és grammra pontosan tudnia kell, hogy például mennyi nátriumot vagy káliumot visz be a szervezetébe. Az egyes vizeknek más az ásványianyag-tartalmuk, ugyanakkor az egészen biztos, hogy kizárólag ásványvízzel nem lehet fedezni a napi ásványianyag-szükségletet, még azokkal az úgynevezett funkcionális vizekkel sem, amik kifejezetten arra szolgálnak, hogy segítsenek pótolni a szervezetből kiürült ásványi anyagokat például sportolóknál.
                        Cikkünk megjelenése után a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében hangsúlyozta a természetes ásványvizek eredeti tisztaságát. "Védett vízadó rétegből származnak, ami azt jelenti, hogy az ásványvízként elismert víz nem tisztítás eredményeként, hanem természetes módon tiszta. A védett vízadó réteg megakadályozza, hogy a víznyerőhely akár utólag szennyeződjön. Továbbá, az ásványvizet nem szabad olyan módon kezelni, hogy annak eredeti összetétele megváltozzon, nem szabad hozzáadni idegen anyagot, fertőtlenítőszert, bakteriosztatikus anyagot. Helyben, a vizet adó kút közvetlen közelében kell palackozni, úgy, hogy a kútból zárt rendszeren keresztül kerüljön a víz a palackozó gépbe, abból pedig a palackba, azért, hogy eredeti tisztaságát, tulajdonságait biztosan megtartsa" - írják közleményükben.



Egy megjegyzés:
A voss a második legjobb ásványviz,az első a perrier,amit valaha ittam.
Mind két vízre igaz,csak akkor érzed,hogy jó ha megfelelő hömérsékleten iszod.
A titok egyszerű,üvegpalackban vannak....





































Forrás:index




Válasz írásához be kell jelentkezni Belép | Regisztrálok

Pontszerzési szabályok

Archivum|Mobil|Darkroom|Netlinkek  

GMT+1, 2019-11-22 13:45 , Processed in 0.091757 second(s), 33 queries .

Powered by Discuz! X3.2

© 2001-2013 Comsenz Inc.

Gyorsválasz Fel Vissza a listához